2010. október 7., csütörtök

A Bécsi utca hányatott sorsa

Bontanának. És valószínű, hogy bontani is fognak a Bécsi utcában. Nem először történik ilyen Budapesten, de remélem utoljára. Eltűnhet a Bécsi utca egyik oldalát jelentő öt épület a Kristóf tértől az Erzsébet térig. Ezek közül a Harmincad utca sarkán álló Fischer-ház néhány hónapja még helyi védettség alatt állt, de ez április 29-én megszűnt. A Deák Ferenc utca két sarkán álló, bontásra szánt két épület művészettörténeti szempontból különösen fontos. Az egyik, a Gulyás Zoltán által tervezett Chemolimpex-irodaház korának talán egyik legjobb hazai darabja. A másik, az Iparterv székház amelynek inkább kultikus értéke van, vagy legalábbis lehetne a magyar művészettörténet számára. Az öt ház közül ennek a kettőnek a lebontása mindenképpen problematikus.

A másik, legalább ilyen fájó pont a helyi adottságok semmibevétele. Az öt telek egybeépülne a tervek szerint, ami igen csak szokatlan dolog, főként a belvárosokban. Ezen túl, a sok év küzdelmei után az autóforgalomtól nagyjából tehermentesített belváros óriási autóáradatot kapna a nyakába, nem is beszélve arról, hogy milyen zavaró lehet építkezés (és ez mind „természetesen” a frissen elkészül Főutcán).

Érdemes megnézni, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a jegyében mit adna a beruházó: a veszélyessé vált Erzsébet-tér felemelését, a nagyjából 30 méter hosszú Harmincad utca díszburkolatának lerakását, a brit nagykövetség tankcsapdáinak átépítését, és a tetőn egy közpark létrehozását ígérik. A vállalások komolysága magáért beszél, de a negyedik ígéretnél azért érdemes arra gondolni, hogy az ilyen közterek, milyen könnyen lényegülnek át Budapesten magánterületté, ahogy azt az Eiffel-tér példája is mutatja.

Ahogy az lenni szokott, a beruházó semmilyen formában nem egyeztetett a helyiekkel, és semmiféle nyilvános diskurzust sem kezdeményezett arról az épületről, amely hosszú időre jelentősen befolyásolná a budapesti városképet.

Mi adhat okot mégis a bizakodásra? Az biztos nem, hogy a tervtanács ülésén Ráday Mihály is támogatta a terveket. Sokkal inkább az a tiltakozássorozat, amely az ügy nyilvánosságra kerülése után indult el. A civil és a szakmai szféra biztató egymásra találása. Ezek most egymást erősítve erős ellenvéleményt tudtak megfogalmazni. Szerintem nem csak az egyes épületek megmentése jelentheti a tiltakozások sikerét, hanem az, ha az ilyen ügyekről nyitott párbeszéd alakul ki, ahogy az a Szépművészeti Múzeum átépítése esetében is történt. Bármit is gondolunk az adott ügyekről, a véleményeket ütköztetni kell. Mert maradandót és elfogadottat csak így lehet és érdemes építeni.

----------------- Pénteken, délután 3-tól demonstráció lesz a helyszínen, az Élőlánc szervezésében. Nem ez lesz az első, és valószínűleg nem is az utolsó. A témát több kérdést több oldalról végigjárta az Építészfórum, érdemes belenézni az ott megjelent írásokba, és egy tiltakozó petíció is aláírható ugyanott: http://epiteszforum.hu/node/16452

Nincsenek megjegyzések:

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal