„A NYOLCAK HELYE”
TUDOMÁNYOS KONFERENCIA
az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézete és
a Nyolcak Kutatócsoport
szervezésében
2011. szeptember 12-én és 13-án
az ELTE Bölcsészettudományi Kar Dékáni Tanácstermében
(Budapest, VIII. ker. Múzeum körút 4., A. épület, földszint)
PROGRAM
2011. szeptember 12., hétfő
09.30 Köszöntőt mond Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja
09.45 Nádas Péter: „Ők nyolcan voltak”
10.30 Forgács Éva: Nyolcak: Terminológia, történelem, kulturális transzfer
Az előadás részben olyan terminológiai kérdéseket tesz fel, amelyek a Nyolcak festészetének adekvát leírásával foglalkoznak, idézve Berényt, aki már 1912-ben nehezményezte, hogy mindig valamilyen izmusnak nevezik, amit csinál; részben az impresszionizmussal kapcsolatos téves nézeteket járja körül – hogy ti. az impresszionizmus a szubjektivizmus és a futó hangulatok művészete volna – kitérve az impresszionizmus francia megítélésének történelmi vonatkozásaira, amelyek mind Lukács, mind a többiek impresszionizmus-felfogását félreinterpretálásnak láttatják.
11. 00 Tímár Árpád: Kernstok és Lukács a Galilei-körben
Az Uj képek c. kiállítás megnyitását követően a Galilei-kör két részből álló vitaestet szervezett a modern magyar képzőművészetről. A vitaindítót Kernstok Károly tartotta, A kutató művészet címen, a második esten hangzott el Lukács György előadása, Az utak elváltak. Mindkettő a csoport fellépésének jelentőségét, történeti szerepét kívánta meghatározni, megközelítésük, módszerük azonban lényegesen eltért egymástól. A két szöveg összehasonlításából arra a következtetésre lehet jutni, hogy két egymástól nagy mértékben független interpretáció született a vita során, Lukács végül is nem Kernstok téziseire reagált, hanem saját gondolatrendszerének keretein belül értelmezte a radikális művészeti fordulatot, az utak elválását.
11. 30 Bagi Zsolt: Kernstok és Berény: az analógia két kritikusa. A test konstrukciója a korai magyar modernitásban
A korai modernitás reflexív művészetének kiemelt témája az emberi test. Az emberi test formája különböző – irányában, értelmében néha homlokegyenest ellenkező – konstruktív eljárások tárgyaként jelenik meg. Márpedig az emberi test formáját évszázadokon keresztül az analógia (implicit vagy explicit) elmélete szabályozta. Az analógia – vagy az érzékelés és az érzéki alkotás esetében specifikusan a hasonlóság – a „létezők rendjét” biztosította, azt hogy a test a „maga helyén” a saját „természetes helyén” álljon a mindenség hierarchiájában. Csak analogikusan, nem pedig szó szerint mondhatom azt, hogy Isten saját képére teremtette az embert. A test hasonlósága a képzőművészetekben (vagy a rajz művészeteiben, ahogy Vasari nevezte összefoglalóan azokat) a reneszánsz óta a proporció-tanban kapott elméletet. A modernizmus csak látszólag szabadítja fel a testet a mesterséges – akadémiai – konstrukciók elnyomása alól. Valójában sokkal inkább a „természetes rend” vagy röviden a „természet” hierarchiáját kérdőjelezte meg, néha nagyon is akadémiai (klasszicizáló) eszközökkel. Kernstok és Berény eltérő módon értelmezte e kritika feladatát, de közös volt elhatározásuk annak végigvitelére.
12.00 – 12.30 Kávészünet
12. 30 Wilheim András: Új zene – új festészet.
Bartókról és a Nyolcak művészetével párhuzamos zenei törekvésekről.
13.00 Barki Gergely: Mű és/vagy ideológia. Ikonográfiai problémák a Nyolcaknál
Az előadás tengelyét a Nyolcak műveivel kapcsolatban eddig kevésbé vizsgált ikonográfiai jellegű kérdésfeltevések adják, melyek mentén a Nyolcak helyét is meghatározó főbb problémák merülnek fel. Így többek között sorra kerül a csoport „összkép elvének” és „program-csoport értelmezésének” vizsgálata, a „mester-és követői hierarchiáját” kiemelő, illetve az ezzel ellentétes, heterogenitásukat, önálló, egyedi és egyenrangú törekvéseiket hangsúlyozó tézisek ütköztetése, vagy klasszicizálásuk és a modernizmushoz fűződő viszonyuk elemzése is. Az előadás a metodikai kérdéseket illetően a csoport tevékenységét, művészettörténeti értékelését meghatározó elméleti, filológiai, esemény- és tudománytörténeti, valamint az ezekkel részint opponáló, műközpontú megközelítések szintézisére törekvő feldolgozás szükségességét hangsúlyozza.
13.30 Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételével, moderátor Rényi András
2011. szeptember 13. kedd
9. 30 A Nyolcak nyomában (2011) című film vetítése (60 perc)
10. 30 Passuth Krisztina: A Nyolcak csoport kerestetik
A magyar Nyolcak csoport hozzávetőlegesen egy időben működik más, hasonló szellemiségű európai csoportosulásokkal, mint a francia Fauve-ok, a cseh Osma (Nyolcak), a müncheni Der Blaue Reiter, az olasz futuristák, vagy a berlini Der Sturm. Az említett csoportok a Nyolcaknál mind ismertebbé váltak. Nem csak a saját korszakukban, hanem máig hatóan. Ezúttal arra kerestünk feleletet, hogyan látták, láthatták őket ezek a csoportok, és azok kritikusai, képviselői a másik oldalról – s a magyarok mennyiben és miért is maradhattak ki a nemzetközi összefüggések nagy hálórendszeréből.
11.00 Tímár Árpád: Relle Pál és a Nyolcak
A Nyolcak mostani kiállításának előkészületei során került elő az az adat, mely szerint Relle az Uj képek 1909-es kiállításának megszervezésében, a csoport létrehozásában kulcsszerepet játszott. Ennek az információnak a valóságalapját igyekszik feltárni a jelen tanulmány, sorra véve Relle korabeli, Nyolcakkal kapcsolatos írásait, valamint a 40-es évek végén közölt visszaemlékezés-sorozatát, kigyűjtve belőlük a Nyolcakra vonatkozó adatokat.
11.30 Tokai Gábor: Pór Bertalan: a Nyolcak és a monumentális festészet
Bár Pór Bertalan vonzódását a monumentális méretekhez már az 1909-es Család c. műve is jelzi, a dolog ízére azonban valószínűleg csak a főváros által 1910-ben meghirdetett – végül megvalósulatlanul maradt – iskolai freskópályázat kapcsán készített tervekkel érzett rá igazán. Ettől kezdve egészen 1919-ig folyamatosan készít nagyméretű festményeket, faldekorációkat, ill. ezek terveit (ezen kívül még két alkalommal, 1936-os moszkvai tartózkodása idején, valamint a 60-as években a budavári Palotába is tervez freskókat). Az 1910-es pályázat más szempontból is fordulópont Pór művészetében: míg a Család c. festmény azt tanúsítja, hogy a művész ekkor közel járt a legprogresszívebb képzőművészeti törekvések megértéséhez, monumentális festészeti munkássága művészetét zsákutcába terelte. E korszakának mozgatórugója vélhetően Michelangelo iránti rajongása, és a reneszánsz mester festészetének aktualizálási szándéka lehetett, ám az eredmény annyira ambivalens lett, hogy ezzel sokak számára Pór tehetsége is kérdésessé vált. Az előadás a művész e periódusának – amely nagyjából egybeesik a „Nyolcak” csoport fennállásával – alkotásait veszi számba.
12. 00- 12.30 Kávészünet
12. 30. Bajkay Éva: Kernstok - Lovasok a vízparton, variációk egy témára
Kernstok a Duna partján átélt élményekből és szangvinikus karakteréből fakadóan erőteljes, expresszív formákkal jelenítette meg az életszeretetet, az ifjúság erejét. Vízparti lovasai a kollektív harmónia, az általános egészség szabadkőműves ideálját is hordozzák az előadásban kielemzésre kerülő más hatások mellett.
A témához kapcsolódó alak- és kompozíció vázlatok példaadóan bizonyítják Kernstok életművében a rajz rendkívüli jelentőségét, melyre ezúttal szeretném külön is ráirányítani a figyelmet. A művész toll- és lavírozott tusrajzok egész során dolgozta ki a különböző mozgások, a ló és a lovas közötti erőátvitelek megformálását. A téma variálásával a kiérlelt művek, az olajjal illetve rézkarcban megoldott lovas kompozíciók után sem hagyott fel.
13.00 Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak és a hadifestészet
Az első világháború kitörése nem tette lehetővé, hogy a Nyolcak rendezzék az addigra fokozatosan szétzilálódott soraikat. A Párizsban élő Czóbel Béla Hollandiába menekült, így véglegesen elszakadt a csoporttól, míg a Nyolcak négy tagja (Berény Róbert, Márffy Ödön, Orbán Dezső és Pór Bertalan) katonai rangban hadifestőnek állt. Kernstok Károly nem vonult be, Tihanyi Lajost siketsége, Czigány Dezsőt családi körülményei tették alkalmatlanná a frontszolgálatra. A csoport hivatalosan ugyan nem szűnt meg – Márffy csak a háború utánra teszi a művésztársaság végleges felbomlását. Közülük Orbán kóstolt bele legkorábban a hadiszolgálat rejtelmeibe, mivel ő 1912-től Dalmáciában szolgált, és 1914-ben is ide tért vissza. Sajátos körülmény, hogy a főhadnagyi rangban bevonuló Márffy Ödönt 1914-ben olyan önkéntes hadiiskola vezetésével bízták meg, ahol – mások mellett – Berény Róbert, Pór Bertalan, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Körmendi-Frimm Ervin voltak a beosztottjai. 1915 végétől azonban már külön-külön szolgáltak.
Bár a korszakban készült műveiket messze nem ismerjük teljességükben, általánosságban megállapítható, hogy egyiküket sem vonzotta az emberi szenvedésnek az a drámája, amely Mednyánszky László háborús képeiből sugárzik. Nem a narratívák, inkább formális képzőművészeti problémák megoldása érdekelte őket.
13.30 Molnos Péter: A Nyolcak a bíróság előtt
Van-e értelme művészek, művészet után kutakodni a magyar rendőrség, ügyészség, bíróság vagy éppen a politikai rendőrség és a titkosszolgálatok működése során keletkezett iratokban? Tényleg aktákba írták-e az álmokat, s ha igen, van-e jogunk éppen nekünk „előkotorni azt a kartotékot”? Az előadás konkrét példákon keresztül illusztrálja e forrástípus előnyeit és hátrányait, különös tekintettel a Nyolcak tagjainak és „szelllemi holdudvaruknak” a Tanácsköztársaság idején végzett tevékenységére.
14.00 Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételével, moderátor Szücs György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése